*labelle: Milyen érzés az, hogy a felsőbb réteghez tartozol?
*miss: Én ezt nem így fogalmaznám meg, én az elit része vagyok, kérlek tégy különbséget a kettő között, nem mindenki mondhatja magát elitnek, csak azért mert sok pénze van.
*labelle: Miért, ehhez valamit tenni is kell?
*miss: Én ezt úgy mondanám, meg kell jelenni.
*labelle: Mint egy próbababa, mutogatnod kell magad?
*miss: Mutogatni nem az elit mutogat, mi, hangsúlyoznám mégegyszer, megjelenünk.
*labelle: Milyenek vagytok egymással? Olyan ez, mint az Egyesült Államokban? Hollywoodban?
*miss: Nem, mi jobbak vagyunk bizonyos tekintetben.
*labelle: De hiszen a legtöbbeknek sokkal több pénzük van, mint az itteni elitnek...
*miss: Akkor úgy fogalmazok, mi tudunk viselkedni.
*labelle: Miért fogalmazol többes számban? Ez bátor kijelentés...
*miss: Mi észrevétlenek is tudunk maradni, nincs mindig a sarkunkban egy fotós, vagy paparazzo, ahogy ti hívjátok...
*labelle: Kire érted azt, hogy mi?
*miss: Visszatérve az előző kérdésedre, itt az idényszereplőkkel van elfoglalva a bulvár, ami nem is baj ránk nézve. Képzeld el, ha például minden nap a gyermekeinket látnánk egy képen, ahogy megbotlik, azonnal ráfogná az egyik napilap, hogy ittas. Az elitnek vannak közös vonásai, ezért is beszélek néha többes számban, ezekben a kérdésekben egyet értünk.
*labelle: Ilyen gyakran botladoznak a gyerekek? Akkor talán lehet valami hasonlóság a Nyugattal.
*miss: Úgy értettem, ahogy azt mondtam. Különben is, kinek tökéletesek a gyermekei?
*labelle: Nem is veszekedni szeretnék...
*miss: Rendben, de próbálj meg Te felnevelni két gyereket.
*labelle: A két gyereknek két nevelőnője volt.
*miss: Most ezt fejezzük be, kérlek.
2011. április <vége>
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése